KOLDUS-PORTÁL

„Uram, NINCS EMBEREM, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én odaérek, más lép be előttem.” 

                                                      János 5:7 

KEDVES LÁTOGATÓ!

MI (emberek) mindannyian egymás koldusai vagyunk. Ám senki sincs olyan közöttünk, aki ne rendelkezne olyan „értékkel”, amivel ne tudná gazdagítani a másik kereső, (kolduló) embert.

 E HONLAP CÉLJA, HOGY MEGTALÁLHASD AZT AZ EMBERT, AKI ÉP NEKED HIÁNYZIK!

aki ha akarod, akkor

• Megmosolyogtat
• Megvigasztal
• Tanácsot ad
• Akkor is gondol Rád, ha senkinek sem hiányzol
• Ha valamiben segítségre, vagy társra volna szükséged
• Vagy ép csak beszélgetni szeretnél valakivel
• Stb.

Ez azonban csak akkor lesz teljes, (és számodra is örömszerző) ha e honlap FÓRUM oldalán jelentkezel egy másik ember EMBERÉNEK

Egy - egy bejegyzés olvasása után, ha úgy érzed, hogy birtokában vagy annak a dolognak („értéknek”), avagy valamilyen kérdésed, ötleted van, úgy kérlek, hogy írj a honlap megfelelő oldalára.

KETTŐNK KÖZT A TÁVOLSÁG CSUPÁN EGY KATTINTÁS !

 SZÍVEKET GYŰJTÖK

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret. Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök. A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel a gyöngyhalászoknál is boldogabb vagyok.
Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy? Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt. Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.

Szíveket gyűjtök. Szívem telve van. Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.

Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el.
Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert.
Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre.
Kincseid lesznek.

NEM OLYAN, MIT PÉNZZEL KIFEJEZNI LEHET, NEM VALAMIK, HANEM SOK-SOK SZÍV BENNED, VALAKIK, AKIKNEK ÉRTÉKE SEMMIVEL KI NEM FEJEZHETŐ ÉS MIND SZEMÉLYES ÖRÖM ÉLETEDBEN.

/Szerző: Mácz István/

KETTŐNK KÖZT A TÁVOLSÁG CSUPÁN EGY KATTINTÁS !

A SZERKESZTŐ:

E-mail:koldusportal@freemail.hu

Társoldal:/klikk a linkre/

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat